Óbudán, panelházak tövében áll egy szokatlan formájú régi épület, az ovális egykori Selyemgombolyító épülete. Hazánkban a török kiűzését követően jelentek meg az első selyemgyártással foglalkozó olaszok, akik felismerték, hogy az ország éghajlata ideális a selyemhernyók tenyésztésére, így a selyemgyártásra is. Mária Terézia vette támogatása alá a selyemipart, miután felismerte, hogy nem jelent veszélyt az örökös tartományok iparára, mivel az osztrák és a Cseh-Morva tervületek hűvösebb időjárása nem kedvezett a hernyótenyésztésnek. A királynő minden nagyobb uradalomban kötelező tette az epreskertek telepítését. Ezekre ma már csak néhány idős eperfa, illetve a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanműhelyeinek helyet adó Epreskert elnevezése emlékeztet. A rendelkezés egyszerre szolgálta a lakosság mellékkeresetét, növelve az adóbevételeket és támogatta a hazai ipart és kereskedelmet.
A selyemgyártás három ipari műveletet foglal magába. A selyemgombolyítást, a selyemfonást és a selyemszövést. Az első művelet során a gubókat áztatják majd letekerik, legombolyítják a vékony selyemszálat. A selyemfonás során az egyes selyemszálakat vastagabb fonalakká fonják össze, míg a selyemszövésnél az egyes fonalakból létrehozzák a ruhakészítéshez felhasználható selyemszövetet.
Az olasz származású Agostino Mazzocato, aki saját gombolyítási eljárását hozta Magyarországra, amikor családostól 1781-ben Trevisoból először Bécsbe, majd Óbudára érkezett, miután II. József császár kinevezte a magyarországi selyemfonodák tanárává és igazgatójává. Az egyemeletes, ovális épületet maga tervezte és a Kamara által az építkezésre előirányzott 8820 forintból 1785 nyarára el is készült és termelni kezdett az üzem, ami sikeres vállalkozásnak bizonyult és egészen 1830-ig működött, amikor is a selyemgyártás kora leáldozott Magyarországon.
A Selyemgombolyító legfőbb érdekessége az alakja. Van olyan vélemény miszerint az ovális épületforma a dolgozók folyamatos szemmel tartása miatt volt fontos, más elképzelés szerint a 18. században megálmodott forradalmi építészet jellemvonásait hordozza. Eszerint az épületeknek egyszerű alaprajzukkal, vagy valamilyen jellegzetes külső jegyük révén utalniuk kell a funkciójukra.
Akárhogyan is van, a Selyemgombolyító épülete egy különleges ipari műemlék a magyarországi gépipar megjelenése előtti korból.
Fotó: Fortepan. A Selyemgombolyító 1972-ben.)
Szász Péter
Vélemény, hozzászólás?